Fuyukomi, Norahama Fes beszámoló

Múlthéten volt Orepara, mégis úgy érzem 1 hónapja történt, aztán már megjártam Comiket-et és sikeresen láttam még Kamiyát az újév előtt is.
5 után keltem, és mivel az első busz 6:45-kor indul az egyetemről a pályaudvarra csak 8-ra értem Ikebukuróba. Reggel még meghallgattam az elmaradt DGS-t, mert nem lett volna jó, ha fentmaradok miatta éjjel 1-ig. Utolsó adás volt az évben, és a hagyományhoz hűen nabét ettek műsor alatt.  Tokyo Big Sight-ra 9 fele értem, 1 óra kellett legalább mire odaért a vonat. Tudtam, hogy sokan lesznek, barátnőm 6-ra ment ki sorbaállni, amit én is megtettem volna, ha lett volna buszom, de majd nyáron...  Ismét elámultam a japánok már művészetté formált sorbanállási szervezettségén, bámulatos komolyan. A vonat ablakából már láttam sok ember van, aztán leszálltam, megyek az önkéntesek által mutatott irányba, és megláttam A sort.
Tudtam sokan lesznek, és tudtam nem lesz könnyű mulatság, de erre nem készültem fel lelkileg. Az nem kifejezés sokan voltak, mentünk a sor végéhez a sor mellett, és csak megyek, megyek, megyek, jó sok percig és még mindig sehol nem láttam a sor végét! Vagy 10-20 méteres szélességű sorban álltak pláne, és a sor vége az 1 megállóval arrébb volt. T_T
Mikor 10-et ütött az óra, aztán futóiramban megindult, és beértem a komplexumba.
Sikeresen megtaláltam amiket kerestem, mondjuk nem sokat vettem, csak Shingeki doujinshiket a kedvenceimtől, kaptam szép táskát is hozzá. Láttam Tanemura Arinát, ( Kamikaze Kaito Jeanne) kiadott egy Levi/Eren illust book-ot, és örültem nagyon hogy láthattam. Tele volt Shingeki cp-ssel, főleg Heichoval,  de azért láttam másokat is persze, pl. egy Hasegawát Gintamából LOL
Aztán, hogy végeztem rohantam a barátnőmhöz, és segítettem neki a vásárlásban sorbaállni. 1 fele aztán szétváltunk. Mentem Akibába elütni az időt az eventig, de odafele a vonatból láttam az óceánt! A Tokyo öblön ment át a vonat, és gyönyörű volt a kilátás.
Mindenhol utána comiket-es emberkéket láttam, még az eventen is, egy nagy Akashit cipelő lányt is láttunk, akit külön megjegyzett Yukichan comiketről xD
Olyan furcsa volt látni azt a sok temérdek öreget, akik csini kis anime karakateres óriásszatyrokkal közlekedtek...
5 előtt odaérte Nakanóba, Yukichan emlékeztetett ugyanott volt a DRRR event is anno, na majd most újra megnézem.:P Nem volt olyan nagy a terem, 2000-en lehettünk ha nem többen, plusz volt hozzá live viewing a mozikban, és mivel csak 2 kamerát láttam nem hiszem kiadják DVD-n az eventet, max az anime DVD-re tesznek részleteket belőle.( mondjuk azt is megvenném)
A helyünk középtájt volt, most sokkal közelebbről láttuk a színpadot mint Kamiyun, alig kellett néznem a kivetítőre, hogy rendesen láthassam Kamiyáékat. Leadtak az első részét Noragaminak és Hamatorának is, aztán végig ment a hülyülés, főleg Waccha miatt, vagy inkább Hikari miatt. Hamatora EDjét ő énekli, Hikari a címe, és elő lehetett jegyezni a helyszínen a CD-t, amihez kaphattál  egy Waccha mappát ( ami nagyon jól nézett ki). A történet hozzá, pedig az, hogy mindenki a ruhája alá bedugdosta a mappát, hol egy csizmából villant elő Waccha feje, hol Ohsaka Ryota gatyája alól a feje, Kamiya kigombolta az ingjét és onnan virított elő Waccha feje, szal el lehet képzelni mindenki fetrengett a röhögéstől, én már annyira, hogy kicsordult a könnyem! Waccha aztán még hangot is adott magának, és ilyenkor a dalt is benyomták, meg a végefele Kamiya is benyomta a gatyájába Wacchát, de mondta hogy fáj neki.... Sawashiro Miyu erre mi is? :D Aztán hátrafordult Kamiya és kiszedte a gatyájából jaj de édes volt.

Waccha feje körül ültem :)

Na de a meglepetés! Mikor előszöt megláttam Kamiyát gondoltam valahogy más... Nem tudtam miért érzem, a világos ruhája miatt, vagy mert nincs annyira kisminkelve? Vagy mert fáradtnak néz ki? De egyik sem, ő volt a legaktívabb, és fel alá futkosott a színpadon hehe
Aztán a végén esett le, mikor mondta direkt erre az alkalomra, a szerepe miatt változtatott kicsit. FEKETE VOLT A HAJA!
Ma reggel, az event napján mehetett el fodrászhoz, még egy kicsit le is vágatta a haját hátul, tök jó, mert ezt is észreveszem rajta.  Szerintem nem állt jól neki, lehet hogy mert festett fekete volt, nem az eredeti hajszíne, de öregítette és a vörösesbarna jobban áll neki, de persze mindehogy szeretem. Yuukyan kicsit passzív volt,  bár ő mindig ilyen, JunJun  hiperaktív, édes poncsó volt rajta amivel előszeretettel sztriptízelt nekünk. A végén Boldog Új Évet kivántak nekünk és még egy nagy durr is volt, és mentünk haza.
Éjfélre hazaértem.
Csak az esti előadáson vettem részt mert komiketre mentem, Kaji ismét videóüzenetet küldött nekünk, már másodszorra látom így, igazán eljöhetett volna! A délin OnoD videóüzenete volt, amiben panaszkodott a vállára, és kérte nyomatékosan Kamiyát maszírozza meg legközelebb, Kamiya válasza erre: Menjen el masszázsra xD
Ha elkezdődik az anime, és meghallom az ED-et, most már örökre csak a Waccha mappa fog eszembe jutni róla, és nem fogom tudni abbahagyni a röhögést x3

OrePara 2013 ROCK ON beszámoló

Mindkét nap résztvettem a koncerten, és meghalok olyan izomlázam van, de a jófajtából.:)

OreParára azóta akarok elmenni, amióta szeretem OnoD-t, nem sokkal a megalakulása utántól. Idén ünnepelte 6. évfordulóját OrePara,  2008 óta minden évben megrendezik karácsony előtti hétvégén. A seiyuu házigazdák: Iwata Mitsuo, Morikubo Showtaro, Suzumura Kenichi és Ono Daisuke

Rengeteget tudnék mesélni róla az az igazság, olyan sok minden történt a 4-4 óra alatt, hogy feldolgozni se tudtam még nagyon.
Hogy milyen volt?
Gyönyörű! Ez az érzés maradt meg bennem a legerősebben, átjárta a melegség, és olyan hatalmas élményeket szereztem, amik OnoD szavával " egész életünkben nem felejtünk el".   Shochan azt mondta összekapcsolódtunk, akik ott voltak és együtt búcsúztattuk Micchant,  egyikünk sem fogja elfelejteni ezt a két napot,  amin úgy éreztem szívben és lélekben kötelék alakult ki közöttünk. Álmomban nem hittem volna, hogy ilyen közel fogom magam érezni hozzájuk.

Szombaton fél 10-re már ott voltam Ryogokunál.

Találkozóm volt pár emberrel, aztán azért jöttem korán, bár nem álltam sorba a goodsokért. Mikor jöttem pöttyet elvesztem Akiba állomásán, néha megesik velem, mint ma is mikor Bukuróba szaladtam hazaút előtt a Kamiyás magazinért.  Rie-sannal találkoztam, tőle kaptam  a jegyeket, aztán együtt elütöttük az időt míg nem kezdődött a koncert. Beültünk egy közeli kávézóba, ahol mellettünk két néni Kamiyáról beszélt, valószínű hogy Oreparára jöttek, mert ma volt obasan call is Micchan részéről, és voltak jópáran, akik énekeltek.:P Sokan a lányukkal jöttek, és ez annyira szép.

Kaptam tőle ajándékot Nagoyából, meg odaadta a design jegyeit, amik neki nem kellettek, ma meg odaadta az OnoD-s és Shochanos gacha kitűzőit. És azt is mondta odaadja a Kamiya albumos szériaszámát, mert ő úgyse tudna elmenni az eventjére. Annyira örülök, hogy egy ilyen kedves lánnyal hozott össze Isten! Ma koncert után elmentünk együtt kajálni, és kibeszéltük milyen jó volt ez a két nap. :)
Koncertig volt még időnk, mert csak 3-kor lehetett bemenni,  addig elmentünk kajálni a Shirokuma Caféba. Irtó cukrancs volt a hely, főleg az életnagyságú plüsi Panda és Penguin-san, volt egy aláírt póló a seiyuukkal, meg a falon is ott virított Kamiyáék aláírása. Az ilyenekhez tudom már hozzá kellett volna szoknom, de asszem sosem fogok.
Odaadtam a Kirafes-es jegyre a pénzt egy lánynak, meg Mewnak a Kamiya táblát, amit aláíratattam a magyar rajongóival.:3 Először kicsit felhúztam a szemöldököm a csajon, mert úgy viselkedett, mintha nem érdekelné odaadom-e neki, vagy nem, de aztán a lányWC-nél sikeresen megtaláltuk egymást, és végülis aranyos volt. Amúgy a férfiWC-kből is lányokat csináltak, mivel nem sok fiú jött el, de csak hagytak nekik legalább egyet meg...
Elbúcsúztunk egymástól, és mentem a helyemre. Első nap a 2.emeleten voltam, mindenhonnan jól lehetett látni a színpadra kivéve a hátsó székeket, amik a színpad mögött voltak.  Vasárnap pedig a 1.emeleten voltam, hepi voltam nagyon.:P
Szombaton rohadt ideges voltam. Kamiyu előtt is izgultam, de nem ennyire! Reggel óta remegtem mint a nyárfa, és nagyokat kellett lélegeznem. Rie-san azt mondta amint elkezdődik alább fog hagyni. Hát valahogy úgy is lett. OrePara Rap-pel kezdődött, aztán jött Shochan. Mindenki elénekelt 5-5 dalt, egyik mindig egy Micchan dal volt.
Shochan egy igazi rocksztár, a Rock-2-U dalt is végig gitárszólózta, méghozzá egy villás gitáron, nem tudom így hívják-e, de még nem néztem Shochan LIVE DVD-t, és nem tudtam ilyen jól tud gitározni! Sokszor  gondoltam rá a koncertek alatt én most hol is vagyok? Ezek seiyuuk, ugye? Még így is hogy tudom azok, letaglózott mennyire fantasztikusak, felért simán egy rockkoncerttel.O_o
Shouchan tudja, hogy kell tűzba hozni a népet,  rögtön ugrálni kezdtem, és első nap volt mellettem egy szabad hely, így eléggé jól tudtam mozogni.  Sokszor tátva maradt a szám, hogy mikre képesek.
Suzu jött utána. Nála volt, hogy nekikezdett potyogni a könnyem, olyan sok érzés tört rám különösen az első napon, hogy nem győztem itatni az egereket.  Ott volt az, hogy egy álmom teljesült be, OnoD következett Suzu után, rögtön a Kiss x3 számmal, amire mindenki táncolt, az egész aréna!  Meghatódott OnoD a narancssárga penlightokon, mert a pirosra és kékre készült, de arra nem LOL  Aztán ott volt Micchan búcsúztatója, mindenki sírt, OnoD is bőgött mint az állat, és ettől én is szomorú lettem, de ugyanakkor jött Micchan, "mindenki mamája", és valahogy mindig odajutottunk fülinkig ér a szánk, "ne gondoljunk a másnapra", gyönyörű volt az egész érzelmi hullám, amint nemcsak én, hanem mindenki átment.  Az MC részek is mindenkinél megható volt, és igaz eddig nem ismertem annyira Micchant, de az egyszer biztos hogy Micchan volt a legaranyosabb. Idén búcsúzik Oreparából, és annyira boldog voltam együtt énekelhettem vele a legutolsó dalát az  utolsó napon. Teljesen beleszerettem Micchanba, eszméletlenül aranyos pasi, és mint ember irtózatosan rokonszenves. Akibán sétált nemrég és egy salaryman hirtelen megszólította, hogy "I---I-Iwata-san...  Orepara... Mosu.." xD  Nagyon megmaradt Iwatában ez, és az a Boy ott volt mindkét nap a színpad előtti sorokban, OnoD is beszélgetett vele, hogy rég látta már a Mosu-os pólóját, és nagyon érdekelné honnan szerezhető be, mert neki nincsen. Aztán vetkőzni akart a srác, hogy odaadja neki, mire OnoD megállította LOOOL Mellesleg Vasárnap a legutolsó dalnál Suzuék mind levették a pólójukat, Shochanon volt még egy plusz póló de OnoD és Suzun csak egy tanktop, és látni lehetett az izmokat azért wáááá Micchan nyakába gyűrte mindenki a pólóját, tele volt ilyen baráti/családi gesztusokkal a koncert, sokszor sírtak egymás nyakában, és sokszor kijöttek egy-egy dal alatt egymáshoz, mikor nehezére esett a másiknak. Suzu állt a legközelebb Micchanhoz, 10 éve barátok már, és meg is látszik.
Szombaton OnoD része a DOWN STAIRS-os hangulatú dalaiból állt főleg, vasárnap pedig az UP STAIRS-ből, a Kiss x3 után közölte most nagyon megtáncoltat minket. Netsuretsu Answer, 1,chu 3 egymás után, és az egész aréna táncolt!  Nagyon megizzasztott, Shochan mellett övé volt a legmozkékonyabb x3 Vasárnap a Netsuretsu ANSWER után ordítottam OnoD-t, meg Daisukit is a csendszünetekben, szombaton már nem emlékszem xD
Aztán vetítettek üzenetek seiyuuktól, akik felléptek Oreparán, első nap Kaji-kyun, és a poén, hogy az egész aréna röhögött, mert rengetegszer
megvágták.  Mondták túl komolyan vette

Kaji és kicsit hosszúra sikeredett a beszéde... Tipikus.:D Vasárnap Hirakawa Daisuke beszélt, vágás nélkül!

Végén jött a VisszaVissza!, és elénekelték a Galaxy Bust és a Nemuru mono tachi e-t. Utóbbin mindkét nap csináltak gaijin callt-t, a külföldiekkel énekeltettek el egy verszakot. Voltak egy kevesen, szombaton Micchan kérte, és körülöttem ugye senki nem énekelt jó nagy körzetben mindkét nap, és annyira szégyenlős voltam de mégis teli torokból énekeltem, és körülöttem sokan kinyújtották felém a kezüket, de nem hiszem elhallatszódott Micchanékig. Csak Aréna sorban hallatszott sztem, de az érzés a lényeg. Rohadtul remegett a lábam, és utána mikor a vonatra szálltam még mindig remegtem! Nem vicc, ma meg Shochan énekeltetett, és rájöttem mennyire hamisan tudok énekelni. Fantasztikus érzés volt abban  a hatalmas  arénában szinte csak az én hangomat hallani.
És még tudnám folytatni a mesélést órákig, pl. hogy Shochan megtanulta kívülről a Kiss x3 koreográfiáját és titokban a színpad mellett táncolta míg OnoD fent volt a színpadon, állítólag lehetett látni a hátsó sorokból.
Egy szóval gyönyörű volt, jópár napig izomlázam lesz, annyit ugráltam, a lábamnak annyi egy időre x3  Nagyon-nagyon várom a DVD-jét!!
Köszönöm ezt a 2 napot Micchan!!!


Szerk:
Setlist

12/21 
Oreparapp
Shochan: ROCK-2-U, D.I.G., Chain Reaction, Parallel World, Show must go on ( cover song)
OnoD: Kiss Kiss Kiss, Manatsu no Spica, Kinmokusei, Kimi nashi de ( cover song), Monokuro no Niji
Suzu: INTENTION, Aiueo ongaku, All right, Fruitsman (cover song), Hanasaka
Micchan:JUST SIZE, Tokidoki, Smile, Analog Fighter ( cover song), Super Charge
Galaxy Bus
Nemuru mono tachi he

12/22
Oreparapp
Suzu:All right, Aiueo ongaku, Lost, Atarashii neiro,Fruitsman ( cover song)
Shochan: ROCK-2-U, Water in the club, Whenever I go, Chain Reaction, Show must go on ( copver song)
OnoD: Kiss Kiss Kiss, Netsuretsu ANSWER, Shitta junai 1,chu,3!, Monokuro no Niji, Kimi nashi de ( cover song)
Micchan: Grasshopper,Gemini, Super Charge, Wake up, Kawaii Oshiri
Galaxy Bus
Nemuru mono tachi e

KAmiYU in Wonderland 3 beszámoló

Hát megjártam.

Korán akartam érkezni, de mivel úgyse vásároltam fel az összes event goods-ot csak 11 fele értem a Tokyo Kokusai Forum-hoz Chiyoda, Tokyoba. 9:30-tól lehetett venni őket, de Twitteren  írták már reggel 7-kor ezren álltak sorba. Tokyo eki-nél szálltam le, de jobban jártam volna, ha Yuurakuchonal szállok le vonatról, mert az közelebb volt hozzá. A Csásázári palota, Yuurakucho részén van az aréna, ami kb. 5000 férőhelyes. Kicsit gyalogoltam a hatalmas irodaépületek között, aztán messziről már kiszúrtam a hosszú sort. Sorba akartam állni, aztán odarohant egy staff emberke hozzám, hogy a sor vége arra van.  Mondom magamban ez bőven lesz 2 óra. Aztán furcsamód gyorsan ment a sor, de 1 óra elteltével teljesen beragadt valahol az elején.  Legközelebb mindig kajálok meg hozok innivalót mielőtt beállok akármilyen sorba, mert már 1 óra elmúlt és még mindig sorbaálltam, az előadásra meg kettőtől lehetett sorba állni a bejutáshoz.  Yukichan is megjött, odaadta a jegyem, és majdnem elment venni nekem kaját a konbiniből, de aztán én rohantam el. De nem veszett kárba a kétóra( majdem három) sorbaállásom, mert bent Yukichan sorbaállt nekem a gooodsokért ( penlight meg fénykép bromide), és épphogy csak előadás előtt jött ki nekem a sorból.*A* Sprinteltünk a jegyünkkel, és hamar megtaláltuk a helyünket.
A délutáni előadáson a földszinten voltam, erre mentem csak a barátnőmmel. Olyan közép-hátul voltunk,  jól lehetett látni a színpadra.
Kamiyu 2 éve és 4 hónapja nem állt már össze eventen, ami ugye Kamiya Hiroshi és Irino Miyu seiyuu duó együttese. Kiramune-hoz tartoznak, és a kivetítőn először a Kira macsekok mondták el ( hangjuk Kamiya és Miyu) mit nem szabad csinálni, telcsi kikapcs stb. A penlightos résznél azt mondta Kamiya egy bizonyos fajtát ne használjunk mert nem lenne jó, ha fényesebben ragyogna náluk ^^
Levetítettek egy videót, amiről utólag mondta Kamiya 1 napba telt leforgatni. Viszont mikor nem jött a várva várt Eeeeeh?,  Kamiya meg is jegyezte mi ez az érdektelenség LOL Visszafele mozogva kellet felvenniük a videót,  hátrafele sétálni stb
Aztán elsötétült a terem. Még életemben nem izgultam ennyire szerintem. Touri Starral kezdődött, kiugrottak a Kamiyu 3-ból középen, és mindenki rögtön felállt és a magasba emelte a penlightját.
Ezen túl csak arra emlékszem teli torokból énekeltem, meg hogy annyira remegett a lábam, hogy alig tudtam állva maradni x3 Asszem kicsit rosszul lettem, de csak 1 dalt énekeltek el, utána leültünk a helyünkre és ment a Talk része.  ( az esti előadáson majdnem elpőre headbangeltem, mert az első emelet előre lejtett, és nem volt mibe kapaszkodnom. Érdekes lett volna előre esni..) A baj, hogy még nem tettek fel netre egy beszámolót se a fanok, így nem tudok most részletes beszámolót írni. De amint feltesznek frissítem!

A Talk részében különböző cornerek voltak, de az egyik legemlékezetesebb a VTR, hoztak egy zöld vásznat, ami elé odaálltak ( a délutáni előadáson mikor hozta be a staff Miyu annyira beszélt középen, hogy rá kellett hogy szóljon az egyik staff menjen arrébb xD). Kamiya megkérdezte Miyut hova utazna el szívesen,  Miyu mondta Hawaira, Kamiya meg hogy a világörökség helyeket járná meg szívesen, most per pillanat a Fujit mászná meg.  Nagyon szadizta Miyut Kamiya egész végig a délutáni előadáson, és persze hogy nem Hawaira utaztak el, hanem a Fujira. Rendesen felöltöztek rá, de vmiért Miyunak a Road to Wonderland-os rucija jutott, kalappal együtt.  Kamiyának rendes hátizsákja, oxigénpalackja, hegymászós botja is volt, sokszor öltöztek át mindkét előadás alatt.
Volt egy olyan corner, amiben Kamiyu 2 részleteket vetítettek le, és elrejtettek benne hibákat. Olyan abszurdságokat, hogy kicseréltek egy kockáját Kirafes-esre, meg a délutánit az esti előadásra, nem jobbra hanem balra lóbálta  a kezét Kamiya, mondanom se kell senki nem találta el az összeset. Utána volt hasonló hibakeresés csak táncban, jöttek a háttértáncosok és látszólag ugyanazt eltáncolták, de egyikük mindig valamilyen apróságot máshogy csinált.  Ikki-kun nagyon népszerű lett a lányok között, volt egy tánclépése, amit kifigurázott Kamiya, újabb Soiya féle köszönés született. xD Az előadás után mikor lefényképezett Yukichan ebbe a pózba akartam csinálni :P
Az esti előadás Talk része teljesen más volt a délutánitől, viszont a setlist ugyanaz volt. Nem is csoda, mert eszméletlen jó volt a koreográfiájuk!!
 A Live része rögtön Reason-nal kezdődött. Nagyon vártam ezt a dalt, mert annyira szeretem. Utána lényegében az összes új dalukat elénelték a Reason albumot beleszámítva a 8 új dalt, meg a végén a Kokoro no tobirát.  Exotic Fever koreográfiája elképesztő volt, leesett az állam hogy táncolnak már! Nem mondaná meg senki 39 lesz nemsokára Kamiya.
A beyond the light dal alatt érzékenyültem el, furcsamód mindkét előadáson ugyanennél, csak az járt a fejemben mennyire hálás vagyok hogy itt lehetek,  Istennek , hogy önbizalmat adott, és képes voltam kijutni Japánba, és azóta egymás után teljesülnek az álmaim.
A dal után volt egy kis csend, amit kihasználtam és egy "HiroC!"-t üvöltöttem, az ilyen pillanatok leírhatatlanok mikor abban a hatalmas arénában csak az én hangom visszhangzik, mondjuk lehet hogy csak én éreztem hangosnak, de jó lenne ha visszahallanám a DVD-n.
Az esti előadáson a VTR-es résznél inkább Miyu szállt be a szadizók táborába, és oda mentek a hova ő akarta, Helsinkibe! Kamiya köszönt finnül.:D
Fényképeket is mutattak és basszus felismertem a Helsinki repteret, mert ott szálltam át, mikor jöttem Japánba. Elmentek a Mikuláshoz, megtudtam 40 percre van a várostól, rénszarvassal.  Később mondta Miyu ezek az ő fotói, mert elment oda. Awww
Kamiya közben valamikor átöltözött Mikulásnak, volt puttonya is, és szánkója is, Miyu meg a rénszarvas lett. Kamiyát húzta egy darabon,  mindenki sikítozott teli torokból.:) Még a Mikulásos hohoh-t is mondta Santa HiroC. Megnézték a sarki fényt együtt, mikor mondták milyen gyönyörűek a csillagok mindenki felemelte a penlightját, és Kamiyáék sokáig néztek minket. Tényleg gyönyörű volt,  és én is egy lehetettem a sok csillag között.:D
 A két előadás között miután megkaptam a jegyemet az estire egy lánytól, a konbiniben összetalálkoztam Taka-sannal, DearBoy ismerősömmel. Kiderült ő az estire jött csak, és ott volt valahol előttem az első emeleten. Oh, tényleg, az esti előadáson az első emeleten vol a helyem, baromi olcsón szereztem meg, szinte ingyen a jegyet mert állítólag rossz a kilátás onnan, de egyáltalán nem úgy volt. Egyedül akkor nem láttam őket mikor az egyik dalrésznél a mozgó-micsodára rászállnak, és körbemennek vele a földszint egy részén.
Teljesen con-hangulatam volt aztán ettől a véletlen találkozástól. Volt jópár Boy is a közönségben, Taka szerint mind DGS fan. És mondta, hogy a DGS matsuri óta népszerű téma vagyok a Boy-ok között.xD
Az esti végefele Miyu mondta jövőre lesz 26 és megkérdezte ki lesz még ennyi. Alig győztem a magasba lóbálni a penlightom. Nem sokan csinálták. Új feldezés, hogy Miyu egyidős velem, és méghozzá ugyanabban a hónapban is születtünk.

Hát ahhoz képest, hogy nem mentem bele részletesen, elég sokat sikerült írnom.
Fantasztikus érzés volt, hogy végre láthattam Kamiyát, ennivaló egy pasi, bevallom sokszor volt, hogy Kamiyát néztem csak, mikor ment a VTR pl., míg ő és Miyu odatapadt a képernyőhöz hogy rájöjjön mi a baki a videóm,  én csak őt néztem, és nem igazán érdekelt más.xD Majd a DVD-n lesz bőven rá lehetőségem megnézni LOL
Mikor vége volt odaadtam a staffnak egy szemüveget, amit vki ottfelejtett a székemen. A virágcsorok is gyönyörűek voltak, az egyikben én is segédkeztem, meg írtam az albumába. Csak nem lehetett nyugodtan fényképezni, mert egyfolytában nyomultak a staffok, hogy ne akadályozzuk a forgalmat.xD Utólag láttam hogy egy bolt Kamiyu-s menüt alkotott, fene, ha előbb tudtam volna oda mentem volna kajálni.
12-re hazaértem, és most hulla  vagyok, fáj mindenem, és berekedtem kicsit, de nincs pihenés mert a hétvégén Oreparára megyek, és még nem gyakoroltam a dalokat, meg a táncokat se. Pedig még mindig Kamiyus hangulatban vagyok... ú de kemény xD
Rengeteg mindent kihagytam, de most nincs időm mindent leírni sajnos, majd... valamikor.

ez a virágcsokrom

12.1 Vizsga

Vasárnap összegyűltünk hárman, akik mennek N2-es JLPT-re, és a 9-es busszal indultunk Hannouba. Valami másfél órányira van innen, és még buszra kellett szállni, és vagy 2x ha nem többször kellett átszállni vonattal.  Nem értem hogy a fenébe sikerült ilyen messzi egyetemre tenniük a vizsgát. Na mindegy. Odafele még úgyahogy egyszerű volt, de így is mikor már majdnem a célnál voltunk ellenkező irányba szálltunk fel a vonatra. Mikor bezárult az ajtó akkor mondta Aran rossz vonaton vagyunk... 1 megállót mentünk csak,  de egyszercsak a hegyekben kötöttünk ki. Tiszta Totoro feelingű hely volt  A Chichibu részén van Saitamának, úgyhogy az már tele van hegyekkel, és nagyon szépek voltak a kouyou miatt (őszi táj)
Elég sok külföldi volt a vonaton, és páran ugyanúgy jártak mint mi. Csak nem követtek minket?
Aztán megérkeztünk Hannouba, ami még Kumagayánál is vidékiesebb, és irány az egyetem buszával a vizsgára. Megtaláltam a termet és a helyem ahol leszek, tele volt kínaikkal, de láttam azért európaiakat is. Az írásbeli 105 perces volt, aztán félóra szünet és jött a hallott szövegértés. Annyira tetszett a pasi hangja, aki beszélt benne, hogy először nem is figyeltem a mondanivalójára xD
5 után végeztünk valahogy, és mentünk haza. Arannek nem sikerült a vizsga, mert nem vitt magával órát, és eljárt felette az idő. Bementünk a konbinibe kajáért, aztán mentünk haza, de nem volt olyan egyszerű. Mivel ez a hegyek, alig járt a vonat, és sokat kellett várni, és csak 7 után értünk haza. Jó fáradtak voltunk már.
Remélem összejön az N2, sokat nem tudtam benne, főleg a kanji részét, de emlékszem az egyik hosszabb szöveg mangás volt,vmi mangaka mesélt arról neki mit jelent a képzelet és a műalkotás.
Ma jó unalmasak voltak az órák, japánon olvastunk egy elsős szöveget, amiben volt egy titkár karakter, akiről végig képzelődtem, egyfolytában Hirakawa Daisuke hangjával képzeltem el, és szemüveggel. Aztán Japán ismeret órán hyakuninisshouztunk, alkottam sebtiben egy tankát, mert hiányoztam és nem csináltam meg, ( a tankám Shingekis volt persze), ráírtam egy kártyára a végét aztán játszottunk együtt. Kb. mindenkinek a sajátját sikerült kihúznia csak.
Este elmentünk 5-en vacsizni egy Rabbit Foot nevű helyre, ahol az egyik pincért egy mangából szalajtották úgy nézett ki. A koktékokat nagyon feltünően tudta rázni.
Jól szórakoztunk, végre ittam sört, mert nagyon olcsó volt, csak 350Y xD Persze a kis üvegje.
Ettem rántott polipot, ami kicsit rágós volt, de finom. A tintahalnál az biztos jobban szeretem.
És már csak 12 nap Kamiyuig!