Reggel fél 9-kor gyülekezés, aztán Yamanashi prefektúra felé vettük az irányt. Úgy szeretem nézni a változó tájat, Saitamában eleve nem sok hegy van, max a Chichibu térségben, de ahogy utaztunk és tornyosultak fölénk a hegyek az olyan jó érzés volt. Már elég messziről ki lehetett szúrni a Fujit, a legnagyobb és legfehérebb hegy az. Leszálltunk olyan 2 óra buszozás után ( közben megálltunk pihenni), és bementünk a Sengen Jinjába. Láttunk Inari jinját is benne, amik elég ritkák, rókaszobrok őrizték. Az omiyage-árusító helyen maikok ténykedtek, gyönyörű volt a ruhájuk.
Utána felpattantunk megint a buszra, és mentünk ebédelni a közeli onsenbe, ami ismét elég híres. Benifuji no Yunek hívják, ott degeszre ettük magunkat, alig tudtunk már megmozdulni. Egymás után hozták, hozták, és megint csak hozták a japán hagyományos ételeket, eleinte lefényképeztem őket, de már annyi volt, hogy abbahagytam xD
Vagy másfél óráig biztos ettünk, utána mentünk onsenbe. Első élményem volt, és voltak aggályaim, de megmutatták mit-hogyan kell ( köszönet Minakonak), és nagyon jól éreztem magam. Ráadásul volt rotenburo is, a nyílt fürdő, ahonnan gyönyörűen lehetett látni a Fujit, míg körülöttünk hó volt, mi a forró vízből néztük.
Valamiért a japánok tejet isznak onsen előtt/után, nem tudni miért.^^
Mindenki kikészült, és legszívesebben ott aludtunk volna, de mentünk tovább Oshinoba, ami megint híres és benne van a világörökség listán.
Visszafele aludtam buszon, jól elfáradtam.
Jah, és fogytam. Eddig nem jutott eszembe megmérni magam, és kicsit hüledeztem mikor látom mennyi vagyok. 42......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése